Lelőhelye: Madagaszkár
A medál mérete kb. 48 mm magas és a legszélesebb pontján kb. 30 mm széles.
A Labradorit, a lenyűgöző plagiklász földpát aminek a csodálatos fényjátékát labradoreszencencának neveznek.
Kék, zöld, narancssárga, lila és még piros színekben és azok árnyalatában is pompázhat, ezzel lefedve a spektrum összes színét.
Az átalakító és védelmező drágakő hírében álló labradorit évszázadok óta különleges helyet foglal el az emberiség történelmében.
A Labradorit nevét a kanadai Labrador-félszigetről kapta.
Első ismert lelőhelye a Labrador partjai mentén fekvő Paul Island (Pál-sziget) volt, itt az eszkimó őslakosságot protestáns hitre térítő morva misszionáriusok találták meg az ásvány drágakőváltozatát a part mentén heverő kavicsokban.
Egy eszkimó azt mesélte róla, hogy egy bátor harcos egyszer megpillantotta a sziklák között rekedt Sarki fényt, a csillagokat és lándzsájával kiszabadította a belsejében lévő csillagokat a sziklákból.
Néhány csillag azonban a kövekbe zárva rekedt, ezek fénye adja a Labradorit sejtelmes színeit.
A Labradorit fémesen irizáló színei az apró „akadályokon” elhajló fény interferenciájának köszönhetők.
Egy kalcium- és nátriumföldpát (anortit és albit) homogén elegykristálya, de megfelelő hőmérsékleti és nyomásviszonyok között valójában anortit és albit egyenletesen sorakozó vékony (a fény hullámhosszához hasonló vastagságú) lemezkéinek párhuzamos összenövése alkotja.
E kristálylemezkék optikai rácsként viselkednek, és ez okozza ez a nem mindennapi irizálást.
A szakmában "parkettás" szerkezetnek is szokták nevezni, így könnyebben megérthető, hogy helyezkednek el ezek a lemezek.
