A Dominikai Köztársaság Bányászati Minisztériumának nyilvántartásai szerint Miguel Domingo Fuertes Loren atya, a Barahonai templomból 1916. november 22-én engedélyt kért egy különleges kék szikla bányájának feltárására és kiaknázására.
Miguel kislányának a nevéből a Larissából és a spanyolul tengert jelentő "mare" szóból alkotta meg ennek a különlegességnek a nevét amit ma úgy hívunk, Larimar.
A Larimar nem csupán a föld mélyén rejtőző kincseket, hanem magát az óceánt is megidézi varázslatos szépségével.
Ahogy a nap sugarai végigsiklanak rajta, úgy törnek elő belőle azok az elképesztő minták, melyeket csupán az óceán mesebeli szépségében találhatunk meg.
A Larimar nem csupán egy ásvány, hanem egy egész világ: Olyan, mint az óceán végtelen mélysége, ahol a titkok és kalandok egymást érik.
Ez az ásvány nemcsak a szemeinket kápráztatja el, hanem a lelkünket is magával ragadja.
Ahogy a óceán hullámai a partokat simogatják, úgy simogatja a lelkünk felébresztve bennünk a vágyat a felfedezésre és a kalandra.
Olyan, mintha egy aprócska tengerpartot tartanánk a tenyerünkben, ahol minden pillanatban újabb és újabb csodák várnak felfedezésre.
Ám vigyázat! A Larimar varázsa magával ragadó, és könnyen elveszíthetjük magunkat benne.
Ahogy az óceán áradáskor elnyeli a partokat, úgy hívogat minket ez az ásvány is, hogy hagyjuk magunkat elmerülni a titokzatos mélységekbe.
De aki bátor és kíváncsi szívvel közeledik hozzá, az megtapasztalhatja az igazi kincset: az óceán végtelen szépségét, mely a Larimarban rejtőzik.
Ennek a csodának sajnos egyetlen lelőhelye létezik a Földünkön, éppen ezért ritkasága és szépsége miatt kiemelkedően magas az ára.
