Madagaszkári Labradoritból készült Ganesha egyedi dísztárgy

Lelőhelye: Madagaszkár, Atsimo-Andrefana, Ampanihy

A dísztárgy legmagasabb pontja kb 50 mm és a legszélesebb pontja kb 33 mm.

Ganesha – vagy másik ismert nevén Ganapati – a hindu hitvallás egyik legismertebb és legkedveltebb alakja.

Az akadályok elhárítójaként tisztelik, és gyakran hívják meg kezdő vállalkozások védelmezőjeként.

De segítségül hívják levelek írásakor is, hiszen a legenda szerint ő volt az, aki lejegyezte az emberiségnek a Mahabharatát.

Ezt annyira lelkesen kivitelezte, hogy amikor íróeszköze elkopott, egyik agyarát törte le, és azzal jegyzetelt tovább. 

A Mahabharatá egy háromezer éves, szanszkrit nyelvű hindu eposz.

Mintegy 500 millió hindu számára jelenti a kultúra gyökereit.

Százezer versszakával a világirodalom leghosszabb alkotása, nyolcszor hosszabb mint az Iliasz és az Odüsszeia együttvéve.

Ganeshát a legtöbb esetben 4 karral ábrázolják, amelyekben szimbolikus jelentőségű tárgyakat tart. A kötél a ragaszkodásoktól való megszabadulást jelképezi, egyben ezzel vonja közelebb híveit a lelki célokhoz.

A lótuszvirág a tisztaság jelképe, amely a mocsárból emelkedik ki, ám mégsem érintkezik azzal.

Az elefántösztöke a pozitív és negatív hatású vágyak közti különbségtételt jelképezi, míg fejszéjével a ragaszkodás köteleit vágja át.

Sokszor ábrázolják kedvenc édességével, amely a lelki gyakorlatok édes eredményét tükrözi.

A Labradorit, a lenyűgöző plagiklász földpát aminek a csodálatos fényjátékát labradoreszencencának neveznek.

Kék, zöld, narancssárga, lila és még piros színekben és azok árnyalatában is pompázhat, ezzel lefedve a spektrum összes színét.

Az átalakító és védelmező drágakő hírében álló labradorit évszázadok óta különleges helyet foglal el az emberiség történelmében.

A Labradorit nevét a kanadai Labrador-félszigetről kapta.

Első ismert lelőhelye a Labrador partjai mentén fekvő Paul Island (Pál-sziget) volt, itt az eszkimó őslakosságot protestáns hitre térítő morva misszionáriusok találták meg az ásvány drágakőváltozatát a part mentén heverő kavicsokban.

Egy eszkimó azt mesélte róla, hogy egy bátor harcos egyszer megpillantotta a sziklák között rekedt Sarki fényt, a csillagokat és lándzsájával kiszabadította a belsejében lévő csillagokat a sziklákból.

Néhány csillag azonban a kövekbe zárva rekedt, ezek fénye adja a Labradorit sejtelmes színeit.

A Labradorit fémesen irizáló színei az apró „akadályokon” elhajló fény interferenciájának köszönhetők.

Egy kalcium- és nátriumföldpát (anortit és albit) homogén elegykristálya, de megfelelő hőmérsékleti és nyomásviszonyok között valójában anortit és albit egyenletesen sorakozó vékony (a fény hullámhosszához hasonló vastagságú) lemezkéinek párhuzamos összenövése alkotja.

E kristálylemezkék optikai rácsként viselkednek, és ez okozza ez a nem mindennapi irizálást.

A szakmában "parkettás" szerkezetnek is szokták nevezni, így könnyebben megérthető, hogy helyezkednek el ezek a lemezek.