Az „Atlantiszit” nevet Atlantisz mitikus városa ihlette, amelyről azt tartják, hogy eltűnt a tenger alatt.
Valójában az Atlantiszit egy kereskedelmi név és az Atlantiszhoz fűződő kapcsolat inkább szimbolikus, mint tényszerű.
Fontos megjegyezni, hogy nincs geológiai bizonyíték az ásvány és az elveszett város közötti kapcsolatra.
Úgy tartják, hogy a zöld és a lila szín a titokzatosság és az ősi bölcsesség érzését idézi fel az emberekben, hasonlóan a legendás Atlantiszhoz kapcsolódó mítoszhoz is.
A vonzereje inkább egyedi kinézetéban és a neki tulajdonított kulturális és az ezotériában vallott metafizikai hatásaiban rejlik.
A kereskedelmi forgalomban az Atlantiszitet sokszor helytelenül Tasmanitnak is nevezik a kereskedők de a kettő valójában két különböző típusú ásvány.
Térjünk rá mi is valójában ez az ásvány egyveleg?!
Röviden Szerpentinen kialakult Stichtit ami kizárólag egy helyen található a Földünkön, Tasmániában.
Hosszabban a Stichtit egy hidratált króm-magnézium-karbonát ásvány amely a krómtartalmú Szerpentin "melléktermékeként" képződik.
Itt most főképp a Stichitről lesz szó mert egy kevésbé ismert ásvány, a Szerpentinről bövebben ide kattintva lehet olvasni.
A Stichtitet 1891-ben fedezték fel Nyugat-Tasmániában, Ausztráliában.
A.S. Wesley volt aki megtalálta, bányászás közben egy csodás oliva színű Szerpentinen elterülő Stichtit egyveleget tárult a szemei elé, Ő akkor a Mount Lyell Bányászati és Vasúti Társaság korábbi főkémikusa volt.
Nevét nevét mégsem róla kapta ugyanis akkor még nem hivatalosan nem fogadták el új ásványként a Stichtitet.
Majd 1910-ben végül hivatalosan is megkapta a nevét és végül Robert Carl Sticht után nevezték el aki akkor a bánya vezetője volt.
Kialakulásáról azt feltételezik, hogy a kőzet eredetileg a tengerfenék alatt a kristályosodó köpeny eredetű magmás behatolásokból alakult ki, amelyeket később az alacsony hőmérsékletű folyadékok szerpentin-stichtites kőzetekké változtattak.
Napjainkban a Stichtit drágakőként és díszítőanyagként értékes; kis mennyiségben bányászják és amikor olyan daraboka kerülnek elő akkor kis figurákká, gömbökké és egyéb tárgyakká faragják és csiszolják.
Sokszor medálokat is készítenenek belőle, karkötő viszont ritkán látni mert nagyon kevés alapanyagot találnak ahhoz, hogy karkötő készüljön belőle.
Ezáltal abszolút ritkaságnak számít.
