A Szerafinit egy ritka és lenyűgöző ásvány, amely angyalszárnyakra emlékeztető, tollas, ezüstös csíkjairól ismert.
Ezek a zárványok valójában csillámlerakódások, ami egyedi csillogó szépségét adja.
A Szerafinit a klinoklór egy fajtája, a klorit ásványcsoport tagja.
A „Szerafinit” név a görög Szerafim szóból származik, ami szárnyas mennyei lényt jelent, a benne lévő rostok tollszerű megjelenése miatt.
Elsősorban metamorf folyamatok, különösen regionális metamorfózis révén keletkezik.
E geológiai jelenség során a már létező kőzetek megemelkedett hőmérsékletnek és nyomásnak vannak kitéve, ami kémiai és fizikai átalakulásokat idéz elő.
Ezek a változások új ásványok, köztük a Szerafinit kialakulásához vezetnek.
A Szerafinit képződésének kiindulási anyaga jellemzően magnéziumban gazdag kőzetekből áll, például Dolomitból, Kalcitból vagy Szerpentinből.
Ezek a kőzetek gyakran tartalmaznak más ásványokat, például csillámot és talkumot, amelyek döntő szerepet játszanak a későbbi átalakulásokban.
A hűtési és kristályosodási fázis során az újonnan képződött Szerafinit ásvány rostos csillámzárványokat épít be szerkezetébe.
Ezek a zárványok meghatározott krisztallográfiai irányok mentén helyezkednek el, ami a Szerafinit jellegzetes fényjátékát eredményezi.
Ez a jelenség a csillogó, tollas hatásban nyilvánul meg, amikor a fény kölcsönhatásba lép az egymáshoz igazodó zárványokkal.
A kereskedelmileg életképes Szerafinit elsődleges forrása a Korsunovszkoje vasszkarn lelőhely Kelet-Szibériában, Oroszországban.
Ez a lerakódás az olvadt magma mészkővel és Dolomittal való kölcsönhatása következtében keletkezett, ideális metamorf környezetet teremtve a Szerafinit növekedéséhez.
A Szerafinit elsősorban Kelet-Szibéria korlátozott területén található, Oroszországban.
Kifejezetten az Irkutszkaja megyében található Korsunovszkoje vasszkarn lelőhelyben fordul elő.
Ezt a lelőhelyet tekintik a Szerafinit típushelyének, ami azt jelenti, hogy ez az első hely, ahol felfedezték és hivatalosan elismerték, azóta sehol a Földön nem találtak belőle.