Mookait Jáspis Anubisz egyedi dísztárgy

Anubisz az ókori Egyiptom egyik legismertebb istene, aki a halottak védelmezője és a balzsamozás patrónusa volt.

Őt leggyakrabban sakál- vagy kutyafejű emberként ábrázolták, mivel a sakálok gyakran jelentek meg a temetkezési helyek közelében, így az egyiptomiak Anubiszt ezekhez az állatokhoz társították.

Az egyiptomi hitvilágban Anubisz feladata volt a holtak lelkének vezetése a túlvilágra, ahol részt vett a "szív megmérettetésén" is, amely során eldőlt, hogy a lélek érdemes-e az örök életre.

Anubisz legfontosabb szerepe a halottak mumifikálása volt, amely a test megőrzését és az örök élet biztosítását szolgálta.

A legenda szerint ő volt az első isten, aki elvégezte a mumifikálás szertartását, amikor Ozirisz, az alvilág ura, halála után Anubisz balzsamozta be a testét.

Emiatt Anubisz kulcsfontosságú szerepet töltött be a halottkultuszban, és őt hívták segítségül, hogy a test és a lélek biztonságban legyen a túlvilágon.

Temetkezési rítusok során papjai gyakran Anubisz maszkját viselték, hogy megidézzék jelenlétét és áldását kérjék.

Az egyiptomi mitológiában Anubisz végzi a halottak lelkeinek megítélését is az Ítélet Csarnokában.

A "szív megmérettetésének" ceremóniája során a halott szívét egy mérleg egyik serpenyőjébe helyezik, míg a másikba Maat istennő igazságosságot jelképező tollát.

Ha a szív könnyebb, mint a toll, a lélek beléphet az örök életbe, ha viszont nehezebb, akkor a lélek a semmibe vész.

Anubisz tehát a túlvilági igazságszolgáltatás őreként is fontos szereplő volt.

Noha Anubisz kultusza az idők során egybeolvadt Oziriszével, és később háttérbe szorult, továbbra is az egyik legfontosabb istenként tisztelték, különösen a temetkezési rítusokban.

Az istenalak az élet és halál közötti átmenetet szimbolizálja, és védelmet nyújt azoknak, akik az örök életbe kívánnak belépni.

Anubisz ábrázolása és szerepe az egyiptomi művészetben és vallásban a mai napig lenyűgözi a történészeket és a kultúrával foglalkozókat.

Jelentősége nemcsak a halállal kapcsolatos hiedelmekben mutatkozik meg, hanem abban is, ahogyan a halál tiszteletét és az örök élet keresését képviseli.